Reisenbüchler Sándor

(1935 - 2004)

Kossuth- és Balázs Béla-díjas animációsfilm-rendező, ifjabb Reisenbüchler Sándor színész édesapja

Reisenbüchler 1964-ben szerzett dokumentumfilm-rendezői diplomát Herskó János legendás osztályában a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Herskó beajánlotta tanítványát a Pannónia Filmstúdióhoz, ahol Reisenbüchler autodidakta módon tanult meg rajzolni.

Összetéveszthetetlenül egyedi, következetesen épített, egységes életművével a magyar filmművészet kiemelkedő alakja. Az 1960-as évek szellemiségét, elsősorban a pop art értékrendjét mentette át az animációs mozgókép művészetébe. Sodró és látomásos, olykor groteszk műveiben, az eljövendő emberiség sorsáért aggódó szenvedélyes prófétaként, tudatos alkotóként és elkötelezett környezetvédőként jelenik meg. Lázadó és egyben elmélyült attitűdjéből fakadt a nyugati (elsősorban a tengerentúli) animációs és vizuális kultúra iránti ellenszenve, melyet technikailag magas színvonalúnak, de felszínesnek, giccsesnek és lélekromboló hatásúnak tartott. Úgy érezte, az emberiség “elvesztette a látását”. Utolsó filmje, A fény pillanata ennek visszanyeréséről, a látnokok korszakának visszatértéről szólt.

Filmjeivel számos nemzetközi fesztiválon nyert elismerést, többek között Cannes-ban, New Yorkban, Rómában, Kairóban és Barcelonában is. Munkásságát 1975-ben Balázs Béla-díjjal, majd 1993-ban Kossuth-díjjal méltatták. A 2002-es kecskeméti animációsfilm-fesztiválon a szakma életműdíjjal jutalmazta, Reisenbüchler pedig ekkor jelentette be visszavonulását a filmezéstől.

Tovább olvasom

Filmjei

A Nap és a Hold elrablása

1968

A természet és az emberek idilli együttélését egy hatalmas, tüzet okádó sárkány lerombolja. A hétfejű fekete monstrum, miután felperzselte az ember építette palotákat, elnyeli az égitesteket, és így sötétségbe borul a világ, a természeti lények is sorvadásnak indulnak. A sötétségbe borult világon egy vitéz segít, aki táltos paripáján felkutatja a szörnyet, levágja hét fejét, az elnyelt égitestek pedig visszakerülnek a helyükre, a természet újra életre kel. A drámai hatású, euforikus hangvételű rövidfilm Juhász Ferenc 1952-ben megjelent, azonos című, népmesei ihletésű verses meséjén alapul.

Az 1812-es év

1972

Az avantgárd kollázsanimáció Napóleon (a nyugati, francia felvilágosodás) és Kutuzov orosz tábornok (a tradicionális, ortodox kereszténység) harctéri és egyben eszmei ütközetét jeleníti meg. A rövidfilmet Reisenbüchler Sándornak a keleties miszticizmust és európaiságot vegyítő orosz kultúrához való vonzódása ihlette. A Napóleon vesztes oroszországi hadjáratáról szóló 1812 című Csajkovszkij-nyitányra komponált film egyben Tolsztoj Háború és béke című regényének is sűrítménye.

Pánik

1978

A sci-fi képregények és a katasztrófafilmek King Kong-i monstrumának populáris mitológiájára építő Pánik a természetet leigázó technokrata civilizációt állítja pellengérre. A filmet Karel Čapek maró szatírája, a Harc a szalamandrákkal ihlette.

Isten veled, kis sziget!

1987

Egy kisközösség a folyó közepén álló sziget virágzó, monumentális életfája körül él paradicsomi harmóniában a természettel. Ám ezt az idilli állapotot a technicizálódott emberi civilizáció durván megsemmisíti, amikor kitelepíti a falu lakóit, elpusztítja az életfát és elárasztja vízzel a szigetecskét egy hatalmas erőmű építése miatt.