Orosz István
(1951 - )
Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas grafikusművész, animációsfilm-rendező, író
Orosz István a Magyar Iparművészeti Fõiskolán diplomázott 1975-ben. Autonóm és alkalmazott grafikával (főleg plakátok és illusztrációk rajzolásával), illetve animációs filmek készítésével egyaránt foglalkozik. Önálló grafikai lapjait, gyakran archaizáló formai elemek, művészettörténeti utalások, stílusidézetek, illetve játékos önreflexiók rokonítják a posztmodern törekvésekkel. Szívesen kísérletezik a téri illúziókeltés megjelenítésére kifejlesztett perspektivikus ábrázolás túlzásaival, paradoxonjaival, valamint az anamorfózis technikájának megújításával. Művészetét emiatt néha M. C. Escher-hez is hasonlítják.
Munkáival rendszeresen részt vesz nemzetközi képzőművészeti tárlatokon, grafikai biennálékon és filmfesztiválokon. Mindkét Művészeti Akadémia, valamint az Aliance Graphique Internationale (AGI) tagja. 1984-től használja az Utisz művésznevet, amelyet a görög mitológiában Odüsszeusz használt álnévként a küklopsz elleni affér alkalmából (amely köztudottan a szörny szeme világába került.) A jelképes, ironikus név értelmében Orosz művészete egyfajta “támadás a szem ellen”.
Az ő alkotása a nemzetközi hírűvé vált Tovariscsi, konyec (Comrades, it’s Over!) című rendszerváltó plakát.
Filmjei
Álomfejtő
1980
Az Álomfejtő rajzolt áldokumentumfilm, amely a szürke szocializmus nyomasztó korhangulatát ábrázolja. Egy férfi groteszk lázálmaiban a TSZ-esített magyar vidék széteső helyszínei, elcsigázott arcai jelennek meg. A naturalistán ábrázolt, ellesettséget sugalló jelenetek szürreális hangulatát az álmoskönyvek stílusát mímelő, baljós szövegű narráció fokozza.
Garabonciák
1985
Ebben az ősi varázsszövegekre épülő filmben az alakok folyamatos, lüktető körforgása, átalakulásai és az erőteljes színhasználat a költészet sűrítő erejéhez mérhető. A film zenéjét a nép- és világzenét játszó Vízöntő együttes szerezte, grafikai világát a könyvillusztrátor Keresztes Dóra (Orosz István felesége) tervezte.
Vigyázat lépcső!
1989
Egy budapesti bérház falára az ötágú csillag árnyéka vetül. A szűk lépcsőházában bútorszállítók küszködnek egy túlméretezett szekrénnyel. Rendőrök csöngetnek a lakásokba. A gangról valaki leveti magát. Egy kisfiú kitartóan focizik az udvaron. A ház belső udvarán, a lépcsőházban, a függőfolyosón és a lakásokban megjelenő magányos emberekből kirajzolódik az 1980-as évek szocialista Magyarországának városi tablója és nyomasztó közérzete.